A
SZERELEM
FÁJ
MÉGIS
KELL
A
KÖLTÉSZET
A
SZERELEM
FÁJ
MÉGIS
KELL
A
KÖLTÉSZET
Míg madár csicsereg, és van kertemben virág,
nincs mitől félnem.
Hársfavirágzás.
Hófehér falon rebbenő denevér.
Tiszta vizű pohárban muslica.
Hófödte táj közepén lángcsóva.
Napsütötte paradicsom.
Az vagy nekem, amire nincsen szó.
Apám sohasem mondta, hogy szeret,
mások mondták, szeretett.
Hiánya még mindig csak a fülemben cseng.
Emlékszem, tél volt, nagyon hideg, s én beteg voltam,
apám a szobámba jövet, félvállról, gúnyosan odavetette:
– Sorvadás?
majd megrakta a tüzet.
Ne mozdulj!
Hagyd, hogy szeresselek.
Képzeletbeli nász ez a mienk.
Vágyam elragad, miközben nézlek,
egy térbe, hol nincsenek horizontok,
s lelkeink egymásba fonódva táncolnak
végtelen dallamokra.
Apa gyere, fogd a kezem!
Tudod, félek a sötétben.
Ha jönnek majd a szörnyek,
amik, persze, nem léteznek,
de, ha mégis, apa,
akkor, te majd old meg.
(Szívárvány, 2016. Március)
Perceg a jég,
olvad a hó,
lábunk alatt fűcsomó.
Illatok szállnak,
zamatok érnek,
balzsamos ízek igéznek.
Fagyos, kietlen táj a lelkem
A csend hava betemette a kétkedés repedéseit
Semmi se él, mocorog vagy rebben
Talán csak vár valamit.
Jó lenne hallgatni Veled a csendet
elengedni a menést, a sietést, a zsigerből jövő idegeskedést
a határidőket, meg a számlákat
meg, hogy be kell rendezni a lakást
kifizetni az autót meg miegymást
és mindent, ami még ránk vár
nem mondani és tenni semmit,
mindent elhangzott és megtörtént már
váll a vállhoz érne
s mint két ismerős idegen
a reménytelenség peremén ülve,
hallgatnánk a csendet.
Végy egy lepedőt, tekerd magad bele, majd egy másikat akassz fel. Nem fogsz látni, csak érezni, a körvonalaimat, a hangomat, a suttogásomat és a szerelmemet
Olyan szép ez a kert, annyi nyírfa van
Beleolvadok a nyírfa gyökerébe
Itt leszek veled, mindig
Elkeserít az értelmezések sokfélesége,
mert mi van, ha ő másképp értette?
hogy fontos vagyok neki, de mi végett?
hisz ez a szó oly sokat jelenthet,
de megkérdezni sem merem,
mert kiderülhet, hogy véletlen
mégsem azt gondolja, amit én.
szenvedek inkább a homályos tudatban,
hogy értjük egymást e szerelmes bódulatban.
Legutóbbi hozzászólások