<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Málnalevelek</provider_name><provider_url>https://malnalevelek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Birta-Székely Noémi</author_name><author_url>https://malnalevelek.cafeblog.hu/author/birta-szekely_noemi/</author_url><title>Ember</title><html>[caption id=&quot;attachment_95&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;413&quot;]&lt;a href=&quot;https://malnalevelek.cafeblog.hu/files/2013/12/35728.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-95&quot; alt=&quot;http://www.mult-kor.hu/20120201_da_vinci_plagizalt&quot; src=&quot;https://malnalevelek.cafeblog.hu/files/2013/12/35728.jpg&quot; width=&quot;413&quot; height=&quot;310&quot; /&gt;&lt;/a&gt; http://www.mult-kor.hu/20120201_da_vinci_plagizalt[/caption]

Megfejthetetlen talány. Örök titokzatosság. Mit érünk, ha azt sem tudjuk, mi vagyunk? Mitől élünk, és működünk. Mert valami hajt, és működtet. De mi? A lélek? De mi a lélek?  Az emberi természetben az tűnik számomra a legmegdöbbentőbbek, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk. Mindenki. Van, aki nagyon, van, aki kevésbé. Egy szó, történet vagy maga a másik ember valója hat ránk úgy, hogy már nem tudunk önmagunk lenni. Van-e ilyen körülmények között egyéniség, egyediség? Mitől lesz valaki önmaga? Egyszerre megdöbbentő és lenyűgöző az ember. Igazi paradoxon.</html><type>rich</type></oembed>