A Holddal üzenem,
hogy hiányod betemet,
akár a sűrű köd az őszi tájat.
Szívemen a zúzmara
nehezékként megkövült bánat.
A Holddal üzenem,
hogy kiáltanék utánad, hívnálak,
de nem jön ki hang a torkomon.
Ez a hang utat vájt magának legbelül,
mély vájatokon kavarog.
A Holddal üzenem,
hogy emlékeink fogasán lógok,
mint tavasztól őszig ottfelejtett kabát.
Mikor magadra terítesz,
kevésbé félem a halált.