Jó lenne hallgatni Veled a csendet
elengedni a menést, a sietést, a zsigerből jövő idegeskedést
a határidőket, meg a számlákat
meg, hogy be kell rendezni a lakást
kifizetni az autót meg miegymást
és mindent, ami még ránk vár
nem mondani és tenni semmit,
mindent elhangzott és megtörtént már
váll a vállhoz érne
s mint két ismerős idegen
a reménytelenség peremén ülve,
hallgatnánk a csendet.