Megfejthetetlen talány. Örök titokzatosság. Mit érünk, ha azt sem tudjuk, mi vagyunk? Mitől élünk, és működünk. Mert valami hajt, és működtet. De mi? A lélek? De mi a lélek?  Az emberi természetben az tűnik számomra a legmegdöbbentőbbek, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk. Mindenki. Van, aki nagyon, van, aki kevésbé. Egy szó, történet vagy maga a másik ember valója hat ránk úgy, hogy már nem tudunk önmagunk lenni. Van-e ilyen körülmények között egyéniség, egyediség? Mitől lesz valaki önmaga? Egyszerre megdöbbentő és lenyűgöző az ember. Igazi paradoxon.