Naponta rengeteg ismerőssel találkozom. Olyan ez, mint amikor az ember végigsétál a sétatéren, és két méterenként meglát egy ismerős arcot. Persze csak virtuálisan. A Facebook olyan, mint egy sétatér. Virtuális sétatér. Csak belépek, és hamarosan mindent megtudok arról, hogy mi történt az ismerőseimmel. Amikor valóban találkozom vele, már semmiről sem tudunk beszélgetni, hiszen már minden fontosat tudok róla. Nem csak közeli rokonokról, családtagokról, de távoli ismerőseimről is, vagy olyanokról, akiket csak látásból ismerek. Fura ez a felismerés és új tudás. Azért fura, mert a 21. században az emberek elmagányosodó élettérben, hirtelen jön ez az új információ. Számomra érdekes, hogy olyanokról tudok meg dolgokat, akikről eddig semmit se tudtam. Ebben a virtuális világban egyre szélesedik az emberi kapcsolatok száma. Nem is gondoltuk, hogy több száz ismerősünk van. Rájövünk, hogy egyforma dolgokat kedvelünk, ugyanazt a zenét hallgatjuk, és ugyanazon filozófiai nézeteink vannak. Ha eszünkbe jut egy aranyköpés, csak feldobjuk az „Üzenőfalra”. Érzéseinket is kifejezhetjük, ha Tetszik nekünk ismerőseink megosztása, ami lehet fotó, film, vagy éppen egy nem rég olvasott regény. Rácsodálkozunk arra, hogy mekkorát nőtt volt osztálytársunk gyermeke, vagy még milyen kicsi, de már kimondta az első szavakat. Ha van olyan ismerősünk, aki már régen nem osztott meg semmit magáról, finoman megbökjük, hogy ébredjen már fel. Szomorúan nézegetjük első szerelmünk házassági fotóit, de vigasztalódunk a munkatársunk csapatépítő tréningen készített fotójával, ahol fejünkön egy gumibugyit fedezünk fel, de már semmire nem emlékezünk a történtekből. Azt is megtudjuk, ha valami jó program van a városban, és melyek a legújabb politikai hírek. Már újságot és könyvet sem kell olvassunk, sőt moziba se kell járnunk. A játékszenvedélyünket is kielégíthetjük. A Facebook tökéletes hely a kikapcsolódásra, a szórakozásra, beszélgetésre, pletykálkodásra, örömeink, bánataink megosztására. Ideális közösségi tér. Csak egy hibája van, hogy virtuális. Hiszen a fentebb leírt történések közben valójában otthon ülünk egyedül a képernyő előtt, és mikor kilépünk a Facebook-ról, magányosabbnak érezhetjük magunkat, mint valaha.