Nézte a kupacba rakott száraz virágtömegeket, a gazt, a giccses műanyag koszorúkat, amit a sírokról odahordtak az emberek a nagy diófa alá. Unatkozott. Cipője orrával rugdosta a földre hullott diókat, és arra gondolt, milyen hülyeség a halottat a földbe temetni. Valami jobb megoldás kellene, a hamvasztásnál is jobb, de semmi értelmes nem jutott az eszébe.

Fölöslegesnek tartotta ezt az egész halottak napi felhajtást, a sok virágot a gyertyákkal együtt. Mintha az emberek egy napba sűrítették volna halottaikkal kapcsolatos érzelmeiket. Mintha csak ezen a kijelölt napon lenne engedélyezve az emlékezés, a halott szeretteinkre gondolás. Azon töprengett, miért is csinálják ezt az emberek. Tényleg csak halottak napján emlékeznek, imádkoznak, gyújtanak gyertyát? Neki például, szinte minden nap eszébe jut a nagyapja, ha kimegy a fészerbe, vagy a hátsó kertbe, ahol órákig beszélgettek az öreggel. Eszébe jut vidám arca, vagy bortól vörös orra, ahogyan kedvenc növényeiről, azok gondozásáról mesél. Ilyenkor azt érezte, hogy bármit meg tudna tenni, csak az öreg lenne megint itt, hogy viccelgessen, nótázgasson. Mióta elment, már semmi sem a régi. Nincs már az otthont jelentő, melegség érzése.

Hallgatta nagyanyja áhítatos imáit, és nézte arcán legördülő könnyeket. De akárhogy is próbálkozott, nem érzett semmit. Régebb együtt imádkoztak, de akkor sem volt jobb. Csak feszengett és azt várta, hogy legyen már vége. Menjenek haza. Nagyanyó teát főzzön, gyertyát gyújtson és elmesélje az első randevút. Mert az ünnepekben ez a legjobb, a vidáman, vagy szomorúan együtt töltött idő. A találkozások és beszélgetések, a nagy emlékezések és vidámkodások vagy sírások, veszekedések. A többi ünnepben is ezt szerette, amikor összejött a család és történt valami közöttük. A hangos szülinapokon, esküvőkön, vagy a csendes temetéseken, torokon.

Nagyanyó az első randevú története után, most azt is elmesélte, milyen volt az első megcsalás, hogy mennyire fájt neki és hogy igazából nem változtatott semmit a szerelmen, amit érzett. Együtt zokogtak. Tiszta, csillagfényes éjszaka volt, és könnyeiken keresztül nézték ezt gyönyörű, égi temetőt.