amikor elmentél,
nem hagytál magad mögött űrt,
dübörgőt, torokban lüktetőt,
szemet könnyeztetőt,
hangot elakasztót,
csak egy képet hagytál,
hogy emlékezzen arra a napra
amikor, tán boldogan, igent mondtál
arra, ami egykoron voltunk,
egyek? szerelmesek?
örök kérdés marad,
hogy e végtelen, örök időben
van-e még örökebb és igazabb
mint a csók, mely elakadt
akkor, ajkainkon…
