Mindig is foglalkoztatott a műveltség kérdése. Mit foglal napjainkban magába? Ki a művelt ember? Felnéztem a lexikonnyi tudást birtokló emberekre. Sokáig nem volt kérdés a műveltség fogalma, hiszen a minél többet tud, annál műveltebb meghatározás megállta a helyét. De mi a helyzet ma? A fenti meghatározás már nem áll. Inkább a „minőségi” tudás birtoklása tartozna a meghatározásba, de mi a minőségi tudás, hogyan vagyunk képesek kiszelektálni a tömérdek információ közül?  Megosztott világban élünk. A sokszínűség, a sokféleség nem kellene, baj legyen, ellenkezőleg. Az ember történetének mindegyik korszakában voltak ellentétes gondolkodású, felfogású emberek, iskolák, ideológiák. Ezek általában vagy nagyon ellentétesek voltak, egymással szembenállók, de mindig két, három pólus mentén mozogtak. Vagy fehér, vagy fekete, vagy észak, vagy nyugat, vagy kelet, vagy dél stb. Az ellentétek mindig szültek szép, hasznos és okos dolgokat, és nem utolsó sorban kérdéseket, mely tovább lendítette a tudományt és az emberiséget a fejlődés útján. Nem kell nagyon messzire mennünk, csak a múlt század végére, kelet európai országok kultúrájára gondolok. Tény, hogy speciális a helyzet, mert jellegzetes politikai ideológia irányította az emberek mindennapjait. Volt, aki el tudott tekinteni ettől, volt, akit elsodort, de mindezek mellett volt egy közös gondolkodás, volt egy közös akarat, mely a kommunista rendszerből való kilépésről, szabadságról ábrándozott. Ez meghatározta az emberek műveltségét, az irodalmat, a publicisztikát, az iskolai tananyagot, a televízió és rádió sugározta műsorokat, a beszélgetések témáit. Kiformálódott egy műveltség, mely közös volt, mindenki többé, kevésbé részese és birtoklója volt ennek a műveltségnek. Az emberek fél mondatokból is értették egymást, értették az irodalmat, még akkor is, ha rejtett üzenete volt, tudtak egymással beszélgetni. Napjainkban mindez másképpen van, mert szabad és lehet másképpen gondolkodni, élni, dolgozni, és ez nagyon jó! Megfogalmazódik azonban a kérdés, milyen lesz ebben az új kontextusban a jövő nemzedék, gyermekeink műveltsége? Mert ma már mindenki másképp csinálja. Nagyon különbözőek a nézeteink, az iskolában csoportonként más alternatív tankönyvből tanulnak gyermekek, a televízióban minden gyermek több tucat tévécsatorna közül választhat, a szülők különböznek abban milyen mesét, rajzfilmet vagy tévéműsort, könyveket engedélyeznek a gyermeknek. Különböznek abban mire és hogyan tanítják gyermekeiket, milyen különórákra íratják be őket, milyen idegen nyelvekre taníttatják, és hány éves kortól. A szülők, akik ezeket a gyermekeket nevelik is különböznek abban, hogy mit néznek a tévében, hogy egyáltalán néznek-e tévét, hogy mit olvasnak, milyen előadást néznek meg a színházban stb. Hová vezet ez a sokszínűség? A generációk közötti különbségek már eléggé nagyok. A nagyszülő már alig érti az unokáját, és együttműködni is nehezen tudnak. Vajon jót, kreativitást fog ez a helyzet eredményezni, vagy a Bábel tornyához hasonló káosz következik be a 21. század közepén?