Málnalevelek

...

Apám sohasem mondta, hogy szeret,

mások mondták, szeretett.

Hiánya még mindig csak a fülemben cseng.

Emlékszem, tél volt, nagyon hideg, s én beteg voltam,

apám a szobámba jövet, félvállról, gúnyosan odavetette:

– Sorvadás?

majd megrakta a tüzet.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!